„A világ a pilótafülkéből a legcsodálatosabb!”

Sasvári Anitának az égbolt az otthona

0
172

Sasvári Anita első tiszt, napi szinten egy hatalmas Boeing 737-es utasszállítót vezet. A világ minden részén dolgozott már, a vírus helyzet miatt Kanadából tért haza és várkozik az újabb felszállásra. Mese a nőről, aki imád a fellegek felett járni…

Anitáról már a beszélgetés kezdetén érezni: imádja a munkáját. Sokan csodabogárnak tartják, amikor megtudják róla, hogy pilóta. Ilyenkor aztán mindenkinek ezer kérdése van hozzá. Mi sem vagyunk ezzel másképpen – azzal a különbséggel, hogy nyomban tudjuk, nem egy fura szerzettől, hanem egy boldog és sikeres nőtől kapunk válaszokat.

Rengeteg műszert kell ismerni

„Már kisgyerekként is gyakran repültem, mivel apukám is pilóta volt, és mezőgazdasági munkákat végzett helikopterrel. Sokszor vitt magával, így hamar megcsapott a kerozingőz illata és az lett a vágyam, hogy pilóta lehessek. Sokáig egyébként nem tudtam hogy nők is választhatják ezt a hivatást, aztán amikor kiderült, hogy mégis, a gimnázium után egyből jelentkeztem a nyíregyházi repülős főiskolára. Ha apa nincs, valószínű, hogy szokványosabb munkát választok, és mondjuk pénzügyes lesz belőlem. De a sors útja, mint tudjuk… – nevet Anita, és hozzáteszi: még a racionalitás is megmaradt. A repülés is összefügg ezekkel: a matek, a fizika és a műszaki ismeretek az egésznek az alapja.

Torontóból, indulásra készen Miamiba: ,,minden tesztelni kell a pilótáknak”

Az ismerőseim mind különlegesnek tartották, hogy ezt a szakmát választom, bár nem voltak nagyon meglepve a családi hátterem miatt. Nő létemre nagyon érdekelnek a gépek működései és szeretem a modern kütyüket is. Pilótaként például tudnom kell, hogy adott esetben mi áll egy meghibásodás hátterében. A kritikus helyzetek megoldása az életem része, a problémákra ki vagyok képezve, ez is a dolgom. A repülés egyébként teljesen biztonságos, minden műszerből több is van, semmitől nem kell tartani.”

,,Egyszer amikor apuval helikopterrel repültünk”

Felülről nézem a világot!

Anita sokszor érezte, hogy nőként nehezebb boldogulnia ebben a szakmában, de a mostani munkahelyén abszolút jól érzi magát.

„Anyukám, mikor megtudta hogy pilóta akarok lenni, eleinte féltett, – bár ő eleve nagyon fél a repüléstől – mert abban az időben amikor kezdtem még nem volt gyakori, hogy valaki nő létére pilóta legyen. Egyébként a szüleim nagyon büszkék rám, és már többször repültek is velem.

,,Zlin-142, legelőször ezen a gépen tanultam meg vezetni, a kép a főiskola 50. évfordulóján készült

Évek alatt juthattam el idáig, hogy utasszállítót vezethessek. Mint nő picit hátrányba voltam, és akkoriban volt a gazdasági válság is, nehéz volt pilóta állást találni. A pályám elején én is csak kisebb, egyszerűbb gépeket vezethettem. A továbblépéshez mindig várnom kellett – gyűjtöttem a tapasztalatokat, hogy minél több legyen – ezért dolgoztam a földön is navigációs területen, járattervezéseken valamint légi-üzemeltetési felügyelőként. Mielőtt az utasszállítókra kerülhettem, évekig vezettem gázturbinás légcsavaros gépeket is, légi-ellenőrzési feladatokat hajtottunk végre – emlékszik vissza Anita.

,,Amikor nyitva a pilóta fülke ajtaja, az utasok mindig két dolgon ámulnak el, mennyi műszer van és hogy milyen kicsi”

15 éve repülök, most már első tiszt vagyok, Boeing 737-eseket pedig három éve vezetek. Az utasszállító pilótafülkéjében egyszerre ketten dolgozunk és egyenrangú feladatokat látunk el, úgymond megosztjuk a munkát, így mind a ketten vezetjük a gépet is. Általában az egyikünk oda a másikunk vissza viszi a gépet és az összes műszaki ellenőrzési munkát valamint kommunikációt is felváltva végezzük el. Természetesen a kapitányé a végső szó és a nagyobb felelősség. Nagyon jó érzés egy ilyen hatalmas gépet vezetni, amit egyébként finom mozdulatokkal kell navigálni, különösebb erőkifejtést nélkül. Nagyon szeretek repülni, mostanában többnyire Kanadából a Karib-térségbe visz a munkám, ezek általában négy-öt órás utak. A munkarendem is változatos, mivel nappal és éjszaka is dolgozom. Nincs állandóság az életemben, ami nekem nem gond, de néha fárasztó. Éjszaka kisebb a forgalom van időm bámészkodni, nézem a csillagokat, nézem a világot. Felülről látom a hegyeket és a szigeteket: hihetetlen látvány, a napfelkelte-naplemente a pilótafülkéből a legcsodálatosabb a világ” – mondja Anita, aki persze arról is mesél: van árnyékos oldala is a munkájának. Itt Kanadában télen nagyon extrém az időjárás, és hamar változik a helyzet. Erős széllökésekben és havazásba kell felszállni, ez folyamatos szakmai kihívást jelent. Ennek kifejezetten örülök, mert nehezebb körülmények között szerzek gyakorlatot, ami nagy tapasztalatot jelent és engem ez nagyon érdekel.

,,A nőiesség nagyon fontos nekem”

Otthonában nincs kutya, se egy szobanövény, mert nem bírnák ki a várakozást. Mivel folyton úton van, ezért magnéletében gyakran találkozik párjával romantikus randikra valahol a világban.

„Budapest az otthonom, van egy saját lakásom, de bárhol otthonosan tudom érezni magam. Időnként előfordul, hogy nem tudok a családommal lenni fontosabb alkalmakon, ünnepeken – bár mindig igyekszem -, ez hozzá tartozik a pilóta életformámhoz – kezd bele Anita. Sajnos apukám szülinapjáról évek óta lemaradok, ilyenkor csak interneten tudom köszönteni. Összetartó család vagyunk, mindig megértik, hogy ha nem tudok velük lenni. Amikor végre hazakerülök, akkor mindent bepótolunk. Mindig viszek haza külföldről apró ajándékokat is mindenkinek, amiket a hosszú utakon szoktam kigondolni.

A magánéletemben nem egyszerű megtalálni azt, aki elfogadja és megérti, hogy a munkám nekem mennyire fontos. Az időbeosztásom nagyon változó, ezért a szabadidőmből a lehető legtöbbet szeretem kihozni. Színesebbnek érzem a párkapcsolatomat azzal, hogy igaz kevesebb, de mindig minőségi időt tudok eltölteni a párommal. Gyakran elugrunk egy romatikus városnézésre, vacsorára vagy elkísérjük egymást a repülések során, mivel ő is szakmabeli. Nem egyszerű, de minden megoldható, megszervezhető – meséli Anita. Volt már olyan párom, aki egyébként nem bírta ezt az életformát és ezért szakítottunk. Egy párkapcsolat miatt nem adnám fel a munkámat.

New York: ,,Imádok utazni, mindig rácsodálkozom a világra”

Itt Kanadában szállodában lakom, úgy élek kicsit, mint egy turista. A szabadnapjaimon éttermekbe járok vagy felfedezem a környéket. Tudok főzni és nagyon szeretek is, de nincsen rá sok lehetőségem, így mindenféle konyhát megkóstolok amerre járok-kelek a világban, eléggé nyitott vagyok, már bogarakat is ettem. Hobbiszerűen gyűjtök mindent ami a repüléssel kapcsolatos: modelleket, könyveket, ékszereket és nagyon szeretek fotózni is, hiszen annyi szép helyet látok.

Életkép 11 ezer km magasságban

Ehhez a szakmához többnyire olyan képességekkel kell rendelkezni ami általában a férfiaknak van. A fegyelmezettség mellett az eszemnek is folyamatosan a helyén kell lennie. Napi szinten vezetek repülőt, de a megjelenésem mindig nőies, – akár tűsarkú cipő, rúzs vagy ékszer – ez nagyon fontos nekem, mert így érzem magam harmónikusan.

,,Kabala babámat légiirányító barátnőm horgolta nekem, Amelia Earhartról kapta a nevét”

Mit rejt a fekete pilótatáska?
Anita még arra is válaszolt nekünk, hogy az ő titokzatos táskájában miket visz fel a fedélzetre. „Természetesen a legfontosabb dolgokat, amire alapvetően szükség lehet, például az összes hivatalos papíromat, tartalék ruhát arra az esetre, ha ott ragadnék a reptéren. A tabletemet, ami nélkül meg lennék lőve, hiszen minden infóm azon van, amit a repüléssel kapcsolatban tudnom kell. De van benne zseblámpa, láthatósági mellény, és viszek magammal csokit, vizet, neszeszert, könyvet, újságot is. Biztosítási kártya és többféle készpénz is mindig van nálam. Egyébként régen is rengeteg minden kellett a repüléshez amiket a pilóták papíron vittek akár több száz oldalt is, úgy mint kézikönyvek, térképek, innen indult a táska története.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here