Eldöntöttem, hogy a tengerparton fogok élni!

,,Marokkóban nagy kincs az európai nő!”

0
107

Kiss Eszter két éve költözött el Magyarországról, mert ráébredt, hogy a napfényes óceán partján akar élni. Feladta addigi életét és elindult Marokkóba, hogy az álmát valóra váltsa. Új otthonra lelt, és a boldogság is rátalált, amire végképp nem számított.

Pár évvel ezelőtt a barátnője találta ki, hogy Marokkóba utazzanak. Eszter csak azt akarta, hogy ne legyen túl drága hely, de legyen tengerpart meg napsütés. Akkor két és fél hétre mentek és a karácsonyt is ott töltötték. Ez az utazás megváltoztatta az életét.

,,…ültem egy étterem teraszán, sütött rám a nap – általában télen jöttem ide, amikor otthon már hideg volt – akkor ott megfogalmazodott bennem a gondolat, hogy tudnék itt élni.”

Megérkeztünk az ókorba

Barátnőjével vágtak neki ennek a körutazásnak, bár nem tudták mi vár rájuk, de a hely elvarázsolta őket, és mindketten beleszerettek Marokkóba.

Szószerint kultúrsokkot kaptunk, mint mindenki aki elsőre idejön. Elképzelni sem tudtuk mi vár itt ránk – emlékezik vissza Eszter, hiszen ez az ország nem egy szokványos uticél. Az első benyomásunk egyébként az volt, mintha az ókorba érkeztünk volna meg. A nyaralásunkon minden csodálatosan alakult – szó szerint – mert, sok váratlan helyzet teljesen hihetetlen módon oldódott meg, például amikor a kihalt parton egyedül voltunk, be akartunk menni úszni, de nem mertük a cuccainkat otthagyni. Ekkor a semmiből egy öreg nénike ott termett, és mutogatta hogy csak menjünk, majd ő vigyázz a holmikra. Nem hiszek a spirituális dolgokba, de ezek miatt szerintem, elindult bennem egy érzés, és elkezdtem visszajárni Marokkóba. Bebarangoltam, felfedeztem az országot pár év alatt. Van itt vízesés, hegyek, sivatagok és csodás az óceán – egyszerűen mindent imádtam, minden olyan tökéletes volt. Máig emlékszem, amikor Essaouiraban – ahol most élek –, egyik este beültem vacsorázni, és egy pillanat alatt megfogalmazodott bennem, hogy itt, a napos tengerparton akarok élni.

Eszter bebarangolta már az egész országot, annyi ott a látnivaló, hiszen van vízesés, hegyek, sivatag és csodás óceán is.

Akkoriban Pesten pénzügyes voltam egy amerikai cégnél, úgyhogy egy pillanat alatt kikalkuláltam a fejemben a tervet. Ki kellett adom a lakásom, hogy el tudjam kezdem az itteni életem, kész voltam leadni az igényeimet és elvárásaimat is, mert tudtam hogy nem fogok tudni dolgozni, mivel nem beszélek arabul. Megtaláltam a legolcsóbb, de nekem megfelelő szállást, csak egy bőröndöt hoztam magammal. Teljesen új életet akartam kezdeni, nem akartam semmit idecipelni a régi életemből. A családom, de főleg a barátaim nagyon bátor lépésnek tartották, hogy eljövök a jólbejáratott életemből ide, az isten háta mögé, egy aránylag elmaradott országba. Többen féltettek, mert semmit nem tudtak az itteni dolgokról. Olyan is volt, aki egyenesen lehülyézett, és közölte, hogy ő biztos nem fog eljönni ide megmenteni, ha valami baj lesz. Tudták ha valamit a fejembe veszek, akkor azt megcsinálom. Pár barátom rendszeresen meglátogat, de van olyan is, aki soha többé nem jön, mert annyira nem tetszet neki itt.

,,Ez egy muszlim ország, de a külföldiek úgy élnek itt ahogyan akarnak. Egy nőnek is biztonságos, én soha egy percig sem féltem itt. “

Itt minden nő szépnek számít

Marokkóban kinyílt neki a világ, minden önbizalomhiányos nőnek ajánlja ezt a helyet. Otthon már negyvenévesen feladta, hogy találjon egy társat, mert senki meg sem szólította az elmúlt tíz évben…

Ez egy muszlim ország, de a külföldiek úgy élnek itt ahogyan akarnak, sokkal több joguk van, mint a helybelieknek – ami azért elég fura – teszi hozzá Eszter. Egy nőnek is nagyon biztonságos itt, én soha egy percig sem féltem. Nem szeretek kihívóan öltözködni, de a szőke hajammal felkeltem a helyiek figyelmét és a férfiak lépten-nyomon leszólítanak. Azonnal romantikus udvarlásba kezdenek, látni a csillogást a szemükben, mert az európai nő itt nagy kincs. Ajánlom minden önbizalomhiányos nőnek, hogy jöjjön el ide terápiás jelleggel, mert tényleg elképesztően hat. Itt minden nőt szépnek tartanak a férfiak, nincsenek ideáljaik.

Mohamedé a a városka első jógastúdiója: akrobatikus gimnasztikában híres, a tévében is fellépett már

A második héten ismerkedtem meg a szerelmemmel, amikor lementem úszni. Pár haverral dumálgattam, amikor egyszercsak felfigyeltem két srácra akik a parton edzettek. Nagyon megtetszett az egyik, bár messziről láttam, hogy elég fiatalok. Odajöttek ők is beszélgetni, estére már csak ketten maradtunk, a többiek mind hazamentek. Lassan bontakozott ki a kapcsolatunk, sokat beszélgettünk, nem randiztunk csak sokára, 16 év korkülönbség van közöttünk. Egyáltalán nem hajtott rám, teljesen abban a hitben voltam, hogy csak barátok leszünk. Végül több lett ennél, mert egymásba szerettünk. Itt Marokkóban mindenki úgy tartja egyébként, hogy a kor csak egy szám. Nem is tudják az emberek a születésnapjukat, nekik az semmit nem számít, nem ünneplik, senki nem tudja ki hány éves, ezért ez nem is téma.

Eszter és Mono már két éve együtt: ,,A második héten ismerkedtem meg a szerelmemmel, amikor lementem úszni.”

Párom szülei nem tudnak rólam

Beszélgetésünk alatt behallattszott a müezzin a telefononba. Egy pillanat alatt elrepített Marokkó fűszeres világába, így én is ott érezthettem magam.

Eleinte aggódtam azon, hogy az itteniek – főleg a vallásosságuk miatt – estleg ferde szemmel fognak rám nézni, de úgy képzeld el – meséli Eszter, hogy mindenki mindig mosolyog rám, még a nők is. Már egyébként arabul kérek mindent az üzletekbe, ezen meg is vannak lepődve. Soha egyetlen rosszalló pillantást vagy megjegyzést nem kaptam. Itt egyébként nincs idő, senki nem rohan vagy siet, ami nem mindig jó, mert hosszadalmas lehet elintézni valamit. Legutóbbis, amikor az internettel volt gondom, hetekig nem jártam sikerrel. Nőként egyébként az ügyintézésben, nem tudok olyan hatékony lenni, mint egy férfi. Nagy előnynek számít, ha valaki európai, mégis szólnom kellett a főbérlőmnek, hogy van egy barátom, aki fel fog járni hozzám. Itt, ha nem vagy házas nem is lakhatsz a barátoddal legálisan. Ezt egyébként a rendőrség is ellenőrizheti bármikor és a szomszédok is bepanaszolhatnak. Mohameddel, most már két éve vagyunk együtt, de a szülei nem tudnak rólam. A párom nem akarja elmondani nekik, tart a véleményüktől, szerinte jobb így. Nem tudjuk hogyan reagálnának ha mégis kiderülne, esetleg a családja ki is tagadhatja Momót, ezt egyikünk sem akarná. Itt megszokott dolog az elrendezett házasság, egyébként a párom édesanyja is folymatosan keres neki feleséget, de ő teljesen elzárkózik ettől. Néhány testvérét ismerem, és akik tudnak rólunk azok sem mondják el a szüleinek, őrzik a titkunkat. Amíg nem csinálunk problémát, addig ez a félhivatalos együtt élés senkit nem zavar, de vannak városok, falvak ahol ez elképzelhetetlen lenne. Egyébként nem érdekel senkinek a véleménye, nem félek semmitől. Mindenkit arra bíztatok, hogy merjen változtatni. Én 44 évesen jöttem ide úgy, hogy otthon már mindenem meg volt. Úgy érzem jól döntöttem, boldog az életem, nem bántam meg semmit.

A ruhák hamar megszáradnak az utcára kiteregetve, mert itt mindig nyár van átlagosan 26 fokkal

Itt minden más mint Európában
,,Sok meglepetést tartogat a hétköznapi élet, amihez európaiként nem vagyok hozzászokva. Marokkóba megállt az idő, mínusz 50 év elmaradás van. Igaz van már online bank és a villanyt is tudom így fizetni, de például két bank között nincs kapcsolat. Az autókra nincs műszaki vizsga, és a taxiknak is rossz az állapota, rendszerint fogni kell az ajtaját, hogy ne nyíljon ki menet közben. Lovaskocsi-taxi is van, ami hat személyes, fix áras, egymást érik fel-alá a főutcában, bárhol leintheted.
Van ahol a szamár a szállítási eszköz, mert olyan szűkek az utcák, – autó nem is fér be – hogy a falhoz kell préselődnöd, hogy a szamár elférjen.
Itt felejtsd el azt is, hogy online keresel kiadó-eladó lakást, az utcán kell az emberektől kérdezősködni, ez a legjobb és legolcsóbb. Az otthonaik távol állnak az európai ízléstől, nagyon színes belül, mondhatnám csiricsáré. Nincs játszótér a gyerekeknek, mindenegyik focizik még a lányok is. A hétköznapi életben gyakran mondják hogy ,,ha az Isten is úgy akarja”, mert az emberek a mában élnek, nem terveznek. A külföldiek nem lehetnek beosztottak, csak ha nincs megfelelő marrokkói ember a pozícióra. Egyébként segítik az új vállakozásokat, az első 5 évben nem kell adót fizetniük.

Néhol olyan szűkek az utcák, hogy a falhoz kell préselődni hogy a szamár elférjen, ami a szállítási eszköz, mert autó ide nem fér be.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here