Sallay Tibor: ,,Beleszülettem a papucsos családba”

A hagyományok megtartása nagyon fontos!

0
752
sallaytibornyitouj

Sallay Tibor röszkei manufakturájában készülnek az egyedi, világhíres, szegedi egylábas papucsok. Feleségével, Zsuzsával küzdelemes útjuk volt amíg idáig eljutottak, amelyben az egész család megharcolt ezért a sikerért, ami szerintük az, hogy vevőik szerte a világban – akik nem csak magyarok – boldogan és büszkén viselik egyénire készített papucsukat. Tibornak köszönet, hogy mesélt nekünk a szegedi papucs kacifántos útjáról.

Apám vasesztergályosnak adott
A dédszüleim papucskészítők voltak, és amikor a dédpapám ott maradt a háborúban akkor a mamám egyedül folytatta tovább ezt a munkát. Édesapám férfi szabó volt, reggel-estig varrt. Ez az ötvenes-hatvanas években volt, kemény időszak volt és hát nem volt pénz. Én is ez szerettem volna lenni, de erről hallani sem akart, úgy hogy beadott engem vasesztergályosnak. Nem nagyon szerettem, de elvégeztem és picit dolgoztam is benne. Emellett folyamatosan varrtam nadrágokat, mert azért ellestem amit tudtam apámtól. Odáig fajult a dolog, hogy vállakozó kisiparos lettem, úgyhogy a félváros nálam varratta a nadrágjait. Akkor még a trapéznadrág volt a divat, farmer se volt úgy hogy azt is készítettem, elég jól ment.

Itt jött képbe az espadrilles!
A nyolcvanas években nagy divatja volt a spárga talpú, vászon felsővel elkészített cipőknek, az úgynevezett espadrilles-nek, (ami a spanyolok nemzeti papucsa) amit akkoriban Magyarországon még nem lehetett kapni, így én Jugoszláviában vettem magamnak egy hasonlót. Addig hortam amíg szétment ment a lábamon, annyira kényelmes volt. Na goldoltam szabó fejjel, akkor én most gyorsan csinálok egy ilyen pacsnit. Sikerült is. Csináltam egyet-kettőt-hármat, – egyébként ez is egy lábasan készült – aztán jöttek az ismerősök és mindenki akart egyet.

bortalpegylábas
Azért egylábas minden szegedi papucs, mert egyébként száz évvel ezelőtt minden cipő egylábra készült. Ezt a tradició a szegedi papucs készítésénél fennmaradt.

Cipész voltam eleinte kaptafa nélkül
Beindult az üzlet, a következő évben már ezerszámra gyártottuk. Nem tudtunk annyit gyártani amennyi kellett volna. Hozzá kell tenni, hogy én egyáltalán nem értettem a cipőkészítéshez. Itt nem volt kaptafa, ez egy kiszabott felsőrészből és talpból állt, elég gyors művelet volt. Egy csomó ember dolgozott nekem akkoriban. A hivatásos cipészek nem is nézték ezt jószemmel, hogy kaptafa nélkül dolgoztam. Ezzel kezdtem belemerülni tulajdonképpen a cipész szakmába, egyre jobban érdekelt. Rám talált a szakma. 1984 körül már elkezdtem készíteni cipőket is. Eleinte egyszerűbbeket, de folyamatosan fejlődtem. Odáig jutottunk, hogy egy 15 fős üzemben elég nagytételben gyártottuk főleg a női cipőket, napi 60-80 párakat, amit aztán az országban szétvittek az ügynökök, így elég sok helyen lehetett kapni.

A látványműhelyben csak a munka nem haladt
2000 környékén bejött a távolkeleti dömping, ami tönkre tett minket. Be kellett zárnunk az üzemet. Akkor kezdtem el a kézzel varrott, méretes, férfi cipőket készíteni, amit a mai napig is csinálok. Ezidőtájt keresett meg minket a Rátkai alapítvány, azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy az akkori látványműhelyükben – ami bent volt Szeged belvárosban – készítsünk szegedi papucsokat. Remek helyen volt a bolt és bizonyos feltételek mellett ezt mi el is vállaltuk. A varrott papucskészítés, mint technológia nem volt ismeretlen számunkra, viszont ebben az üzletben gyakran voltak ingyen látogatók, valamint bemutatókat kellett tartani és egy kicsi múzeumnak is helyet adott. Annyira sok volt az érdeklődő, hogy a vége az lett hogy nem tudtunk dolgozni. Ez a kezdeményezés sajnos megbukott, lassan öt évvel ezelőtt.

néptánckellék
A szegedi papucs a néptánc elengedhetettlen kelléke

Ismét újra kezdtünk!
Úgyhogy hazajöttünk Röszkére, ahol már több mint 11 éve lakunk. Innen kezdődött lassan a szegedi papucskészítés története. Nyilvánvalóan az internet sokat segített a reklámozásban, valamint Szögi Csabának is sokat köszönhetünk, aki fölkarolta, hogy Mentsük meg a szegedi papucsot! Ő egyébként a Szegedi papucsért alapítvány elnöke is.

szegedi nyito

Azt mondhatom, három éve annak, hogy újra fellelndült a szegedi papucs iránti kereslet és egyre népszerűbb. Ahogy a divatszakma is felfigyelt a népimotivumokra, például Attalai Zita cipőszobrász-cipőkészítővel is elkészítettünk mintegy húsz papucsot, ami az új vonal, a Reloaded. Ez tulajdonképpen újragondolás a hagyományok megtartásával. Mindenesetre ma már egyre jobban beillesztehtő a hétköznapi viseletbe a mi szegedi papucsunk, amit bármilyen színben elkészítünk a megrendelőnek. Természetesen nagyon sokan a mai napig esküvőjükhöz rendelik meg hagyományos színekben.

Történelmi idők óta ugyanúgy készül a szegedi papucs
Manapság a papucsok háromféle sarokmagassággal készülhetnek. A szegedi papucs története a török hódoltság ideje alatt alakult ki sarokkal, mert addig csak a teljesen lapos, kunkorodó orrú volt a divatban. Ekkor kerültek rá a mezei virág és a pipacs motívumok is, de mindez a nagy árvíz után, mert addig nem tudták hordani annyira sárosak voltak az utcák, nem voltak ugyanis kikövezve.

Azért egylábas minden szegedi papucs, mert egyébként száz évvel ezelőtt minden cipő egylábra készült. Ezt a tradició a szegedi papucs készítésénél fennmaradt. Hordás közben alakul ki, hogy melyik lábhoz igazodik a papucs, így válik jobb- illetve balossá.
Különböző okonál fogva, például, mert hogy a szegedi papucs felsőrésze francia bársonyból készül és ezt nehéz volt beszerezni, a papucs sokféle változtatáson ment át. Futószalagon is készítették az elmúlt évtizedekben kordbárdony felsővel, kétlábas verzióban.

Ez nem egy dömping termék
Úgy gondolom, ha annak idején mi nem lépünk közbe – meséli Tibor – és nem kezdjük el gyártani a hagyományos papucsot akkor ez szinte teljesen el is tünhetett volna. Az az igazság, hogy nincs utánpótlásunk aki továbbvihetné a papucsok készítését a hagyományok megőrzésével. Minden megrendelőnknek egyedileg készül a lábára a papucsa, aminek fa a sarka, egyedi mintákkal, amiket a megrendelő választ ki majd kézi hímzéssel kerül a lábbelijére. Tulajdonképpen bármilyen színt meg tudunk festeni. Az egész papucsot most már mi rakjuk össze, minden munkafolyamatát, mert az idősebb szakembereknek akik bedolgoztak nekünk sem voltak szakmai utódaik, akik szintén folytathatnák a kézművességüket. Tulajdonképpen szakmák haltak ki.

szegedipiros

TUDTAD? A piros színűt addig illett hordani amíg valaki nem ment férjhez, újasszonytáncnál is ezt viselték még aztán eltették emlékbe.

Ez nem egy dömping áru, 8-10 óra kell egy-egy papucs elkészítéséhez. Nálunk minden bőrből és bársonyból, a legjobb alapanyagokból készül. A szegedi papucs eredeti hagyományaiban a legszebb és legértékesebb, ha mégis újra gondolnánk akkor nagyon kell ismerni a tradíciókat és szakértelem kell hozzá. Most zsűriztetünk újabb papucsokat, mert nagyon szeretném elnyerni a Népművészet Mestere titulust.

jegypapucs

Számunkra az az igazi siker, amikor a szép lábbelinek örül a viselője. Papucsaink mindig megtalálják a gazdáikat, akik boldogan viselik azt. Magyaroszágon és szerte a nagyvilágban is sokaknak van már szegedi papucsa, nemcsak magyarok. Bízunk benne, hogy nem tűnik el ez a szép hagyományos, kifejezetten nőies, magyaros viselet.

giant papucs
A Fábry showban is bemutatták az óriás szegedi papucsot

Guiness rekordra is készült egy szegedi papucs: 188-es méretű, körülbelül 4-5 kilót nyom, aminek a hossza 124 cm, szélessége 40 cm, magassága 36 centiméter. Viselője körülbelül 8 méter magas és 400 kilós lehetne. A gyönyörű szép és különleges papucsot sajnos eladták, így sorsa azóta ismeretlen. Ha valaki valamit tud róla kérjük jelezze itt a magazinnál vagy a készítőnél.

Műhely pillanat, minden kézzel készül a papucson

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here