Andrea újrahasznosításból készít steampunk képeket!

Zrínyi Andrea sikersztorija: ,,A hobbim lett a hivatásom”

0
2892

Andrea szerény, zárkózott teremtés, magáról nem szeret beszélni, leginkább csak az alkotásairól. Kerüli a rivaldafényt, hiszen még csak most kezdi ízlelgetni a sikereket, de nagyon szeretné, ha kishazánkban megismernék.

A vírus helyzet miatt összeomlott az élete, teljesen padlóra került, mert egyik napról a másikra elvesztette a munkáját. Teljesen kétségbeesett, nem látta a jövőjét, ekkor döntött úgy, hogy a hobbija lesz az új munkája.

,,A legjobban a rozsdás csavaroknak és alátéteknek tudok örülni.”

20 évvel ezelőtt kezdődött minden, amikor a lányom még ovis volt. Tulajdonképpen neki kezdtem elkészíteni egy mesevilágot a szabadidőmben. Akkoriban persze még más technikákkal és alapanyagokból, amit éppen találtam azt használtam fel – kezd bele történetébe Andi. Emlékszem, az első egy hatalmas tükörkeret volt, amit sóliszt gyurmából kimozaikoztam neki. Ez mindenkinek annyira tetszett, hogy még nagyobb kedvet kaptam a DIY-jellegű megoldásokhoz.

Pesten ismerkedtem meg a férjemmel, Debrecenben éltünk és onnan mentünk vissza Sopronba, ahol azóta is élek. Sopron belvárosától pár percre egy kertes családi házban lakom, amiben van egy pici szoba ahol az alkotásaim születnek. Itt szó szerint minden kacat megtalálható a képeimhez rendszerezve.

Eredetileg a vendéglátásban dolgoztam. Az utolsó 16 évet egy helyen húztam le: volt ebben felszolgálás, pult, büfé. Igaz nagyon jó helyen dolgoztam de már bele voltam fásulva a munkámba. Amint kialakult a vírushelyzet, a vendéglátóhelyek bezártak, így megszűnt a munkahelyem. Érdekes módon sosem jutott eszembe, hogy ezt az alkotói munkát kellene előtérbe hoznom az életemben. Ezalatt a három hónap alatt rájöttem, hogy ha csak a hobbimmal tudnék foglalkozni, akkor ha szerényen is, de megélnék belőle. Nagyon nehezen szántam rá magam, nem volt kivel megbeszélnem, mert sajnos nyolc éve megözvegyültem. Végül is belevágtam és most már ezt fogom csinálni, úgy mond főállásban.

Szerencsémre a soproni önkormányzatnál megpályáztam a vállakozói támogatást, amit megnyertem a képeimmel: így még egy kicsit könnyebb volt a kezdés. Ez a lökés nagyon segített, hogy neki merjek vágni az új életemnek, mert mondhatom ez az.
Fantasztikusan fel vagyok ettől dobva, sosem bánom meg, hogy megtettem ezt a lépést, bár nagyon nehezen szültem meg. Minden teljesen hirtelen zúdult rám. A mai napig nem tudom elhinni, hogy rajongóim vannak. Sok embernek tetszik amit csinálok, egyre többen jeleznek vissza és ismerik meg a képeimet.

,,Régebben családon belül osztogattam el őket, most meg hirtelen egy árat kell mondanom a képekhez.”

Előbb kellett volna belevágnom, egy kicsit bánom, hogy erre nem gondoltam már 20 évvel ezelőtt. Nagyon messze áll tőlem, a marketing, hogy eladjam magamat, én csak a képeket készítem szívvel-lélekkel – mondja Andrea.

,,Sokszor meglepő, hogy miket használok fel a képeimhez: diódákat, zárszerkezet darabjait, órarúgókat, mutatókat, fogaskerekeket.”

Apukám a beszállítóm, mert ő is imád mindenfélét gyűjtögetni és most nagyon boldog, mert látja, hogy milyen jó helyre kerülnek az apróságok. Mindig egy marékkal állít be, amikor hozzám jön. Ha belenézek egy kacatos dobozba, már látom magam előtt, hogy mi-mire lesz jó, hogy hol lesz a helyük egy képen, bár sokszor a nevüket sem tudom. Amikor beugrik az ötlet akkor azonnal nekiállok. Aktív vagyok állandóan ezen jár az agyam, folyton ötletelek. Próbálom kitalálni a témákat, de soha nem dolgozok megrendelésre. Ez tisztán inspirációs munka, menetközben alakul és folyamatosan variálom, a kép története bármikor változhat. A mesék is alkotás közben jönnek a gondolataimban, ez abszolút a mostani időszakomhoz kapcsolódik. A legutóbbi pár képemnél már készítés közben sztori kerekedett a fejemben, amit le is irogattam. Mindenki nagyon dícsérte, amikor kiposztoltam, úgy hogy most már tudatosan készítem együtt a kettőt, a képet a kis mesetörténettel.

Több nap kell egy darab elkészítéséhez, mert rétegekből van egymáson és ez tökéletes száradást igényel. Nem is tudom hány darabból állhat egy kép, de van ami akár több százból is, mint a Bokodi-tó ihletlésű. Nemrégen kaptam a sógornőmtől egy nagy doboz rozsdás csavart és szöget: rendbe rakták a kisházat ott leltek rá és egyből rám gondoltak. Annyira örültem neki, de tényleg – meséli kacagva Andi, – tudom viccesen hangzik, de engem ezzel boldoggá lehet tenni. A szabadidőmben is ezt csinálom, ha éppen nem a képeket, akkor a mindenes szekrényemben válogatom a rozsdás csavarokat.

Korábban is ismertem és szerettem a steampunkot, tudatosan találtam rá erre az irányzatra a műveimben. Nagyon örülök, hogy ennyi fantasztikus anyagot fel tudok benne használni. Az újrahasznosítást nagyon fontosnak tartom, minden képem egyedi, az alapanyagok miatt nem is tudom kétszer ugyanazt a képet megcsinálni.

Most már ezen van a hangsúly az életemben és nagyon boldog vagyok, mert elindult a weboldalam is. Legutóbb egy hatórás licit volt az interneten a kiselefántos képemre, annyira izgatott voltam, hogy mennyien akarták megvenni a képet, hogy be kellett vennem egy nyugtatót.

Az álmom, hogy minél több emberhez eljussanak a munkáim, és hogy népszerűsítsem, hogy az újrahasznosításból micsoda fantasztikus dolgokat lehet létre hozni.

Andrea weboldala itt érhető el 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here